Közoktatás és mélyszegénység: néhány pedagógiai és intézményi probléma

Katalizátor Hálózat találkozója, 2013. május 21.

Iskolakörzetek kialakítása és beiratkozási eljárás: változások és állandóságok - Nyíri András (tanár, esélyegyenlőségi szakértő, HAT)

Összefoglalom a tanácsadói munkám során tapasztalt főbb megfontolásokat, amelyek befolyásolják a helyi oktatásügyi döntéshozókat és szakembereket a tanulói csoportok szervezésében, az állam által meghatározott két cél, az esélykülönbségek kezelése és a szelekciós mechanizmusok kiépítése szempontjából. Beszámolok a nevelési-oktatási intézmények működését keretbe foglaló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet alkalmazásának néhány tanulságáról. Felsorolom a leszakadó családok gyerekeinek óvodai és iskolai ellátását jellemző fő problémákat. A szabályozási keretek korábban is tartalmaztak lényeges bizonytalanságokat, és a változó tartalom ellenére ez továbbra is így van. Ennek gyakorlati jelentősége, hogy az intézményrendszer részeinek egyes szereplői elkötelezettek, hogy a szakmai és társadalmi tapasztalataik alapján helyesnek tartott intézkedéseket a mindenkori keretekben belül érvényre juttassák.

A közoktatás szintjei közötti átmenetek nehézségei: az ovisuli példája - Neumann Eszter (szociológus, BCE iskolai szervezetkutató OTKA)

Két város intézményeinek szociológiai vizsgálata azt mutatja, hogy az elmúlt években erősödött az óvodák és az iskolák együttműködése a beiskolázás szabályozása és az átmenet megkönnyítése érdekében. Nőtt a tétje az elsős beiskolázás városi szintű koordinációjának, ezért tavasszal az iskolaigazgatók intenzív egyeztetést végeznek. Az óvodák és iskolák között is kiépültek a gyerekszintű egyeztetésére alkalmas eljárások az átmenet kérdéseiről. A szakmai együttműködések konkrét célja és tartalma, a felvetődő problémák városonként lényegesen eltérnek. Az egyik városban az osztályok kialakításához keresnek információkat, miután az igazgatók már egyeztettek, hogy az iskolák hogyan osztozkodnak a körzetekből és azokon kívülről jelentkező gyerekeken. A másik városban hosszabb folyamatnak tekintik az óvoda-iskola kapcsolat erősítését, és a szülők körzeten belüli iskolaválasztását akarják mintegy természetessé tenni. Ennek koncepcionálisan leginkább kidolgozott formája az ovisuli program.

Kompetenciaalapú oktatás, szövegértés fejlesztése, tanári gyakorlatok: mi lesz az alsóban nem jól olvasó gyerekekkel? - Fejes József Balázs (oktatáskutató, SZTE)

prezentáció: http://t7.hu/0g1z-fejesjozsefbalazspptx

A megfelelő szövegértés a tudásszerzés egyik alapfeltétele, az iskolai és munkaerő-piaci sikeresség egyik kulcsa. Az alsó tagozat végével nálunk e képesség közvetlen fejlesztése befejeződik, ami előre vetíti a lemaradók önálló ismeretszerzésének kudarcát és romló motivációját. A kompetenciaalapú oktatás megközelítése szerint a használható tudáshoz és az olvasási nehézségek kezeléséhez egyszerre kell fejleszteni a lexikális tudást, a képességeket és a motivációt. A hazai gyakorlat azonban esetleges, rendszerszinten ellentmondásos, sőt, a probléma felismerése sem egyértelmű. A vitaindítóban utalok a szövegértés fejlesztésének lehetőségeire, akadályaira, ösztönzőire.

Módszerek fejlesztése és munkaszervezési problémák: az IPR és a kompetenciaalapú oktatás példája - Bódis Lajos (közgazdász-szociológus, BCE)

prezentáció: http://t7.hu/0g1y-bodislajosppt

A szegény gyerekek nevelésének jó gyakorlatait erősíteni hivatott Integrált Pedagógiai Rendszer (IPR) módszertani képzései nem intenzívek, a folyamatszabályozás egyszerre megterhelő és kijátszható, a tanárok többletbére csekély. A kompetenciaalapú oktatásra felkészítő programok (HEFOP 3.1.3., TÁMOP 3.1.4.) sok pedagógusnak adhattak volna közös keretet a szakmai problémák azonosítására és megbeszélésére, és egyes menedzsment elemekben is újítottak. Két város iskolái részvételének vizsgálata ugyanakkor azt mutatja, hogy olyan tartós problémákba ütköztek, mint a tantestületek nagyon egyenlőtlen munkamegosztása, vagy az iskolák és a pedagógusok közötti együttműködés legkülönbözőbb akadályai. A jó pedagógiai módszerek elterjesztése az iskolavezetés és a fenntartó folyamatos szerepvállalását és sokkal kifinomultabb szervezeti támogató folyamatokat igényel, amihez jó kiindulás az eddigi programok elemzése.

Mobil szakértelmek, iskolák, tantestületek: az utazó tanárok példája - Oblath Márton (szociológus, BCE iskolai szervezetkutató OTKA)

prezentáció: http://t7.hu/0g20-oblathmartonppt

Két városban végzett szervezetkutatás alapján modellezhető, hogy milyen logikák szerint szerveződik az utazó gyógypedagógiai ellátás a főáramú iskolákban. Mindkét városban közmegegyezés alakult ki a szakmák és az érintett pedagógusok között a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő (BTMN) tanulók fejlesztésének és a sajátos nevelési igényű (SNI) tanulók rehabilitációjának iskolán belüli megszervezéséről: kiemelés nélkül, tanítási idő után, évfolyamok és nagy képességterületek (szövegértés és matematika) szerint bontott csoportokban végzik. Ugyanakkor az utazótanárok városi szintű irányítása és a fejlesztőpedagógusok iskolákon belüli jelenléte terén különböző elképzelések és gyakorlatok érvényesülnek, melyeknek három modelljét mutatom be. Ezek a különbségek árnyalják az említett közmegegyezést, és eltérő intenzitású ellátáshoz vezetnek, melyre a vitaindítóban néhány példát is szeretnék elmondani.